Szóval, hol is kezdjem. Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban…. 🙂 az az a Föld nevű bolygón, élt egy család, akinek második csemeteként, öt évvel a bátyja érkezése után, született egy csodás kislánya. A kislány nőtt, növekedett, szép fiatal lánnyá serdült, majd észrevétlenül Nő lett belőle. Aki egy borongós napon bejelentette, hogy kisbabát vár.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Tudod, mikor a filmen kimerevítődik a kép. Én a férjem arcán a következőt láttam:Miazhogyazénpicilányomnakgyerekelesz????? Ő pedig az enyémen:Jézusmáriatudtamtudtamúristenszenthabakukk!
Nos, volt sírás, öröm, és kétségbeesés. Mert szerintem egy babához nincs soha ideális időpont. Mindig van valami az életben, ami miatt még várni kellene, de így már rég kihalt volna az emberiség. 🙂 Nálunk pedig épp elég sűrűn zajlott az élet. / Erről majd később bővebben. /
Így tulajdonképpen egy pillanat alatt nagymama lettem. És itt álljunk meg újra egy kicsit. Mert ugye a filmekben jön a boldogság és felhőtlen öröm, mindenki repdes. A valóságban pedig, mint a vulkán törnek elő régi érzések, és rohannak meg újak. Ezt fel kell az embernek dolgoznia. Kezdődik azzal, mikor publikus lesz az ismeretségi körben, jönnek a gratulációk, és elkezdenek lenagyizni. Nem a szó jelentésével van bajom, hanem a mögé gondolt, kimondott vagy kimondatlan dolgokkal. Sok ember fejében a nagymama, az vesz egy csini otthonkát, kontyot növeszt, süt-főz, horgol és kötöget. Kb ennyi. Megmondom őszintén, elég gyorsan eljutottam oda, ha még egyvalaki lenagyiz, nyakon csapom. Nagyi az unokámnak leszek, mindenki másnak megmaradok az eddig viselt nevemen. Ennek hangot is adtam, amire sokan csak a fejüket csóválták rosszallóan, hogy én már megint miért különcködök??? Álljak csak be szépen a nagymamák sorába! Kérem szépen, én meg úgy gondolom, hogy a nagymamaság mellett, továbbra is Nő, feleség, barátnő, kolléganő, és anyuka is vagyok/ maradok. Biztos, hogy imádni fogom, és rengeteg időt töltök az unokámmal, de miért gondolják sokan, hogy ha valakinek unokája születik, azon kívül más céljai nincsenek már a jövőben?Nagyon meglepett sokak részéről ez a hozzáállás. Kíváncsi lennék a Te véleményedre/ tapasztalatodra is ezzel kapcsolatban!
Szeretném, ha a blog nem csak rólam, hanem a TE történeteidről is szólna! Én pedig legközelebb elmesélem, hogy kerül a kötésminta a kórházi papírok közé. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: